Coffice - Stockholm

Coffice - Stockholm

Estefelé a nagy hidegben ide menekültünk be, a hajó felé vezető, úton. Nincs mese a svédországi tél is hideg.

Ekkor 17:00-át mutatott az óra, a leányzó pedig már nagyban takarított, a baj az, hogy eredetileg 18:00-kor zár a hely. Nem túl vendégcsalogató, de errefelé nem is zavarja az embereket.

A neve nagyon találó, egy kávézó, amit irodának is lehet használni és használják is. Elég sok hely van, ahova laptopot is lehet pakolni, plusz természetesen Wifi is van, konnektor stb. Elképzelhető, hogy egy két irodánál néha csendesebb és kényelmesebb.

A géppark:
La Marzocco Strada, nyomásmérővel (ez már a második ilyen volt ma)
Mazzer Robur

A kávé, pedig Honduras - Crecencio volt.

Cortadot kértem, aminek az alapja doppio volt és nem teljesen a népviselethez illő öltözékben érkezett:

Furcsa íze volt, mert először olyan keserű volt, mintha odaégették volna (nem a crema miatt), utána pedig savas lett. Úgyhogy el kellett volna keverni, nincs mese.

Nem volt rossz, a váltás miatt pedig még akár különlegesnek is mondanám.

Ami nekem negatívum, mert még bőven nem a "vintage" kategóriába esett a hely, az az, hogy az összes bútor "levedlett" volt, picit már el voltak használódva. És összességében nem volt hangulatos, mert még ilyen bútordarabokkal is egész jó hangulatot lehetett volna varázsolni. 

Bár sok irodai berendezésnél lehet, hogy kényelmesebb.

Nagy plusz, hogy szó nélkül adtak forróvizet a teánkhoz, amit nem is itt vettünk és ráadásul meg is mondtuk. Sőt, még pénzt sem fogadott el érte, csodálkozott is, hogy egy kis forró vízért miért kérne pénzt.

Mit mondhatnék konklúzióként? A svédek is jól "vizsgáztak".

Amire legközelebb mindenképp sort kerítek, hogy elmegyek a helyi Johan & Nyströmbe, állítólag az is egy remek hely.

Ezután ismét kicsit visszatérünk majd Finnországba, ahol kimaradt egy hely, ráadásul kétszer is. Következő megállónk: Café A'rt, Turku.

Café Easisas - Stockholm

Café Easias - Stockholm

Elérhetőségek:
http://kafeesaias.se/ 
https://www.facebook.com/kafeesaias 
Drottninggatan 102, 111 60 Stockholm, Svédország

Kezdjük is rögtön a lényeggel, bár sok meglepetés most sem lesz:
- Mahlkönig Ek43
- Mazzer Robur
- La Marzocco Strada

A kávé pedig Di Mateo Muruta, Burundi (mosott, bourbon).
Svéd pörkölő terméke, ami néha Finnországba is átszökik, legalábbis egy-két helyen előfordul a szortiment részeként.

Nagy újdonság ízben sincs, se nem keserű, se nem savanyú, egész jól lavírozik a középtartományban. Az utóíze is kellemes, ráadásul hosszan tart, nem kiált fogmosásért.

Tigriscsíkos a crema, bár ez La Marzocco betegség sokszor.

A srác a lefolyást nézte, nem volt belőve a gép, és mérleg sem volt a közelben, csak semmi sámánkodás. Ez Helsinki után furcsa, ott a gép van belőve általában, automatikusan leáll.

Egyébként pörgős volt, néha mosolygós, tartalékolta a még hidegebb napokra. Tipikusan az a fajta, akiből süt az energia, de nem az RTL-féle, reggel 7-kor. Az az ember, aki egyrészt profi, másrészt öröm, ha kiszolgál, annyira jó a személyisége, az összkép.

Megtudtam mi az az Espresso Mad Fläck, nem más, mint az espresso macchiato, ha esetleg valaki azt nézné ki az itallapon.

Elmondta, hogy büszke erre a kávéra, ez lesz a versenykávéja, a svéd bajnokságon. Kérdeztem, hogy mire számít itt a sok acélos tamperforgató között. Azt mondta, hogy nehéz lesz, de úgyis megnyeri. Mit mondhatnék? Veled vagyunk Tihamér.

Volt egy smoothienk is, amiben annyi anyag volt, hogy csodálkoznék, ha azt nem turmixolták volna bele, aki szedte. Mintha az eperből szürcsölte volna ki az ember a beltartalmat.


Ami azért nagy negatívum, hogy nincsen WC, csak személyzeti.

Snickarbacken 7 - Stockholm

Snickarbacken 7 - Stockholm 2. állomás

Elérhetőségek:
http://www.snickarbacken7.se/#om_snickarbacken 
https://www.facebook.com/Snickarbacken-7-271602556242228/?fref=ts
Snickarbacken 7, 111 39 Stockholm

Rengeteget sétáltunk a városban, egy idő után nincs mese, el kell menni WC-re. Viszont ez Stockholmban problémás, mivel nincsen még a plázában sem ingyenes WC. Mi meg a finn kártyánkról le akartuk fogyasztani a maradék pénzt, így nem váltottunk koronát. Eleve úgy voltunk vele, hogy maga a város hasonló lesz Helsinkihez, ahol ilyenekre gondolni sem kell. Erre majd a "blog bloban" kitérek. Röviden, a város gyönyörű, viszont honvágyunk volt vissza Helsinkibe minden más aspektust elnézve.

Szóval beírtam minden lehetséges helyet a telefonba és ez esett akkor éppen legközelebb, de a leírásból nem volt egyértelmű, hogy még mindig ott van-e, egyesült egy másik hellyel, vagy csak szimplán megszűnt. Szerencsére azonban ott volt még mindig.

Stockholmban minden utca felett van még egy, de van olyan, hogy kettő is. Eléggé furcsa, ugyanakkor különleges ez a berendezkedés. Van, hogy egy utca felett sétálsz és elmegy feletted még egy. Az egyik ilyen kereszteződés alatt bújuk meg a Snickerbacken 7, amit, ha nem tudja az ember hol is van, akkor nem könnyű észrevenni. Nem egy kirakatkávézó. De a neon 7-es valamennyire felhívja magára a figyelmet.

Belépve egy picit sötét, ugyanakkor hangulatos folyosó fogad minket, és innen már látjuk a fő vendégteret is.

Balra a kávés szortiment található, pontosítva kávé és néhány filter-eszköz.

Jobbra pedig maga a pult és a géppart, továbbá a konyha.

Masinéria:

Synesso Hydra

Mazzer Robur

A Mahlkönig EK43 meg gondolom a pult alatt volt, olyan nincs, hogy nincsen.

Megkérdeztem, hogy milyen kávéjuk van, a csajszi pedig egyből sorolta az espresso, flat white line-upot. De erre odalépett a barista srác, aki már régóta fülelt és egyből mondta, hogy mi van az őrlőben. Kedvesek voltak mind a ketten. Gondolom nem sokan gondolnak a kávéra magára, szóval nincs ezzel semmi baj. Nagyon segítőkészek.

Három brazil kávé keveréke volt a napi menü, a Stockholm Roasterytől. Teljesen őszintén elmondta, hogy simán nem ajánlja espressonak, ha simán szeretném, akkor inkább filterként ajánlja, egyébként pedig tejes italnak. Nálam plusz egy pont.

Ha már ilyen őszinte tanácsot kaptam, akkor gondoltam hallgatok is rá, úgyhogy egy cortadot kértem, ami úgyis az egyik favoritom.

Ez a hely sem önkiszolgáló, pedig nincsenek sokan, pedig viszonylag nagy a hely. De mire elértem az asztalhoz már jött is utánam a kávém.

Azt kell, hogy mondjam nagyon jól nézett ki, ilyen piciben nagyon nehéz latte artozni, úgyhogy elismerésem.

Ízügyileg nagyon ott volt, jó tanácsot kaptam. Kiegyensúlyozott volt, nem mart, nem volt keserű. Kellemes "selymes" íze volt. Ha valamihez hasonlítani szeretnénk, akkor diót mondanék, de nem úgy, mint a sötétebb pörkölésnél, erre akartam utalni a selymessel, nem volt erős.

A hely egyébként inkább étterem, rajtunk kívül szinte mindenki ebédelt. Úgyhogy itt nem tejszínhabos kapucsínó jár az ebéd mellé szerencsére.

Kifelé menet a srác "hogyízlett" kifejezéssel nézett rám. Úgyhogy egy "überjó" kifejezéssel válaszoltam.

Számomra nagyon nagy értéket képvisel az ilyen hozzáállás.

A szlogenen behaltam körülbelül.

"Thank you for being addicted. - Köszönjük, hogy függő vagy."

Drop Coffee - Stockholm

Stockholm - Drop Coffee

Elérhetőségek:
http://www.dropcoffee.com/
https://sv-se.facebook.com/dropcoffee/
Wollmar Yxkullsgatan 10, 118 50 Stockholm

Bizony, terjeszkedem, úgyhogy már Stockholmot is végigjártam, már amennyire az egy nap időtartam engedte. Négy kávézóban jártam, plusz egyben még Turkuban, ami Finnország nyugati szélén található.

Arra gondoltam, hogy kezdeném talán az egyik legnevesebbel a meglátogatottak közül és ahogy időm engedi, jön a többi.

Következzen a Drop Coffee.

Hajnalban  értünk be a hajónkkal, feltankoltunk reggelivel, majd a reggeli kávé felé vettük a irányt. Szerencsére választék van bőven, ugyanis 2 sarokra pedig a Johan & Nyström Concept Store található. Még csak 9 óra volt, úgyhogy a reggeli félhomályban értünk oda a tett színhelyére.

Belépve balról a kávé-választék található, körülbelül 4-5 fajta volt és náluk sem maradhatott el a Joulu-kahvi, szóval a karácsonyi különkiadás-kávé. Mondanom sem kell, itt sem ízesített fűrészport árultak a név alatt.

Külön tetszett, hogy az összes kávéról volt egy ilyen pofás kis leírás. Végre nem csak a szokásos, arabica, mosott, magasság stb szavakkal találkozik az ember.

Itt pedig a menü látható. 1kr = 33 Ft körülbelül jelenleg, hogy legyen mihez viszonyítani.

Van egy pár süti, szendvics és persze díjak, ahogy az lenni szokott.

Gépügyileg érdekes a helyzet, ez első ilyen felállás, amit látok:

La Marzocco Linea

Nuova Simonelli Mythos One

Mahlkönig EK43 (nem kell megijedni, itt is minden szobában megbújik egy belőle, pont úgy, mint Helsinkiben)

Először egy cappuccinot rendeltünk én gondoltam kivárok, hogy az milyen lesz, utána döntök, hogy tejes vagy sem.

A kávé, amiből készült az a Kenya Mugaya SL28/SL34 volt.

Szerencsére nem a minősége alapján döntöttem, mert hibátlan volt. Erről mindjárt picit részletesebben.

Rendkívül kiegyensúlyozott volt, citrusos ízvilágú, de kellemesen savas. Nem mart, nem szárított. A latte art tökéletes volt a tetején, a tejhab minősége is. És az illata is nagyon kellemes volt.

Doppio volt, úgyhogy nem tudom egy shot mennyire érződött volna, valószínűleg az inkább tejcsokis jellegű lett volna.

45 kr volt, ami körülbelül 1.485 Ft

Úgy határoztam erős leszek és rendeltem egy doppiot, hiszen egyszer élünk.

"Azt a k....., de jó." Szó szerint és nem is lehetett rá mást mondani. Nagyon balanszos, kellemesen savas kávé volt, gyümölcsös jelleggel. Helytálló volt a "juice" leírás. Az utóíze nagyon hosszan tartott, úgyhogy egy szipp és megvan az aznapi kávé-élmény. Nem mellékesen nagyon finom utóízt hagy.

Megmondom őszintén, világosabb pörkölésből ez volt a második igazán finom espresso, amit ittam, a Turun Kahviapaahtimo Tanzania AA mellett. De ez a kettő isteni volt. Nem égett a gyomrom, nem szívta be az arcom. Körülbelül számomra ilyennek kellene lennie.

A Drop filozófiája a szokásos Nordic Approach vonalat követi, csak egy pörkölési szint van, minden kávéhoz. Ennek a szintnek, ami persze minden kávénál különbözik, jónak kell lennie minden elkészítési módhoz. Ennek el is hiszem, hogy jó.

Amit még fontos megjegyezni, hogy nem önkiszolgáló, mindent kihoznak, a rendelést kell csak a pultnál leadni.

Négy szobányi terület áll a vendégek rendelkezésére, nagyjából mindegyik ugyanekkora.

Ha valaki tanulni szeretne, akkor van egy kis szakirodalom, továbbá két svéd szakács- és süteményes-könyv, azokból a képeket értettem mondjuk csak. (Viszont utóbbi könyv nagyon jó, pont megfelelő mennyiség van mindenből, sőt az alapoktól felfelé is lehet belőle tanulni. Egy-két része nagyon tetszett, például az, hogy a kávé-italokat egyben szemléltette, felülről, nem pedig a kicsit gagyi oldalnézetből.)

Kalita vagy V60, egyszerre nem árulunk két fajtát. Itt az előbbi mellett tették le a voksuk. Természetesen a drip is ebből készül.

A végén nézegettem a kávékat, odajött az egyik csajszi segíteni. A problémám, hogy haza akartam vinni és addigra több, mint egy hónapos lett volna (amit ittunk). Azt mondta, hogy ez 3 hónapig jó, meg, hogy nitrogén így, meg úgy. Háphápháp.

Az előbb "mondta" James Hoffmann, hogy a legideálisabb a 2 hetes pörkölés. Öngól, a szakirodalom a polcon!

Egyébiránt a kiszolgálás nagyon kedves volt, mosolygós és profi (amennyiben eltekintünk a tanácsadói diskurzustól).

Huhh, mivel lehetne összegezni. Nekünk tetszett, a kávé isteni, a hely rendben van. +1 eddig Stockholmnak.

KAFFE OBSCURA

Ideje volt véget vetni egy picit a bent ülésnek és a beadandók írásának. Nem telhet el nap valamilyen tartalmas program nélkül. És mivel a Roastery Days-en nem jutottam el konkrét pörkölőhöz, ezért ideje volt látogatást tenni egy ilyen egységben, ráadásul nem is akármelyikben.

Kicsit visszaugrunk az időben, még a legelső bejegyzésben volt szó a Kahvila Sävyről (és ennek már 4 hónapja), ugyanis ott ittuk életünk legjobb cappuccinoját. A kávé maga az Kaffe Obscura pörkölőüzeméből jött, mégpedig a Columbia Supremo Cafe Sofia, scr. 19. Egyszerűen isteni volt tejjel, jó volt maga a kávé és az elkészítés is.

Ennek fényében azt mondom, egyáltalán nem túlzok. 

Teltek a napok, majd a hetek és szeptember közepén körülbelül el is fogyott a Sävyben, utána pedig Turun Kahviapaahtimos kávé lett, ami szintén remek kávé, de más. 

Úgyhogy felvettem a kapcsolatot az Obrscuraval, hogy hol lehetne inni a kávéjukból, mert sehol máshol nem találkoztam vele, illetve, hogy meg lehet-e a pörkölőt látogatni. A válasz teljesen pozitív volt, sőt nagyon örültek neki, hogy ennyire tetszett a kávéjuk. 

A baj mindössze annyi volt, hogy éppen költöztek és költöztették ezzel együtt a pörkölő-üzemet is, úgyhogy maximum a gépeket tudtam volna nézegetni, becsomagolva.

Viszont eltelt pár hónap és úgy láttam a honlapjukon, hogy sikerült átköltözniük, úgyhogy ma hirtelen elhatározásból fogtam magam, vonatra ültem és elvágtattam a pörkölőhöz. Helsinki szélén van, már majdnem Espooban, a térképen nagyon soknak tűnik, de egy átszállással ott voltam körülbelül 20 perc alatt az állomáson és még 10 percet gyalogoltam. 

Ez már egy ipari körzet, mint körülbelül az egész Helsinkit körülölelő rész, raktárak és kisebb gyárak vannak, meg persze néhány iroda. 

És itt a lényeg is, maga a pörkölő. 

Nem szóltam, hogy jövök, csak kamikaze módon becsapódtam, reménykedve, hogy lesz itt valaki és szerencsém volt, fel voltak kapcsolva a lámpák, ráadásul, éppen pörköltek. 

Nagyon kedvesek voltak, már egyáltalán azért, hogy beengedtek. Ugyan egyeztettünk erről facebookon, de most mégis csak váratlanul jöttem. 

Belépve rögtön kávés zsákokba botlik az ember. A házigazdák szerint, rendetlenség volt, mert még nem teljesen van minden a helyén. Szerintem nem volt rendetlenség, de melyik házigazda nem az ellenkezőjét mondja? :)

Bármi is legyen az objektív igazság, még csak éppen beköltöztek, de már munkának is láttak. 

A helyiség akkora, mint két-három kisebb panellakás, csak persze itt egy légtérben van egyenlőre minden. A külön raktár-helyiség még rendezés alatt áll. 

Elmondtam, hogy miért jöttem, továbbá, hogy honnan ismerem őket. Emlékeztek még a levélváltásainkra is.
A történetben az érdekesség, hogy kiderül, a Sävynek sosem adtak el kávét, így valószínűleg ők vették valahonnan. A lényegen mondjuk ez nem változtat.
 

Belépve, amit kicsit balra fordítjuk a fejünket, ez a kép fogad minket. 
-Nuova Simonelli Appia II
-Nuova Simonelli Mythos One
-Plusz, amit nem örökítettem meg, de már úgyis a finn tájkép része, egy Mahlkönig Ek43

Ha kicsit ismét elfordítjuk a fejünket, akkor egy másik Mythos Onet látunk, ami valószínűleg elkövetett valamit, ezért a sarokba állították, ahol a megérdemelt büntetését tölti. 

Két levegővételnyi időm volt, már is jött a kérdés, hogy kérek-e kávét, és mit espressot, cappuccinot? Nagyon jól esett a kedvességük. Nem volt kérdés, a kávé ismeretében, hogy elfogadom az ajánlatot.
Mondtam, ez nem kérdés cappuccinot kérek - ezen jót nevettek. Őszintén szólva, most sem csalódtam, isteni tejcsokis íze volt, nem kávézóban voltam és nem is baristák, mégis minden aspektusa remek volt. 

Brazil Yellow Bourbon Fazenda Rainha volt az áldozat.  Közben pedig nézelődtem.

Itt található a pörkölt kávék raktára. Kis komfortos tároló, nem is tartanak többet, mert ekkora készletet simán eladnak, az egyéni vásárlóknak. Emellett eléggé sokszor pörkölnek, úgyhogy mindig van friss kávé, amikor kell, így legalább nem kell kidobálni, az elöregedett kávét.

Sumatra Manheling Gr.1 Organic
Cuba Serrarno Superior
Brazil Fazenda Rainha
Colombia Supremo Huila   
Brazil Yellow Bourbon Fazenda Dona Nenem 

Van egy keverékük is, aminek a neve Photographers Blend, aminek először nem értettem régen a jelentését, -amikor a weboldalon láttam- de most végre értelmet kapott. Ugyanis Lasse eredetileg fotós volt és onnan nyergelt át a kávés szakmába.

Ezeken kívül még számtalan kávéjuk van, azokat általában kérésre pörkölik.

Ők (egy kedves párról van szó) is úgy kezdték, mint mindenki, a lejtő tetején, majd elkezdtek lefelé gurulni és szerencsére nem álltak meg a fogyasztásnál. 
Először egy kisebb Pavoni gépük volt, utána elkezdtek feljebb lépegetni, most pedig csak itt olyan gépeik vannak, amiket elég sok kávézó is megirigyelhetne.

Ezen felül, az egyik képen megbújik egy Shot Brewer is, de az még ki sincs csomagolva.  
Pörkölőgép tekintetében sem kell szégyenkezni. Ahogy említettem, pont jókor jöttem, mert éppen pörköltek, ráadásul több adagot is.

1 kg-os PROBAT áll a pörkölés szolgálatában. Egy érdekesség magáról a cégről, - ezt Jarnotól hallottam -, hogy a Probatos srácok elvileg nem is értenek a pörköléshez annyira, mégis ilyen jó szerkezeteket gyártanak, érdekes, de azért előfordul példa ilyen jelenségekre. 

Ezen a fronton is egy pici pörkölővel kezdtek, hobbiból és most itt áll a "beast".

Éppen kisült a menü. A zöld kávénak a pörköltnek is remek illata volt, be is csömörlöttem, egy idő után nem éreztem már semmit, amúgy is az eufória hatása alatt voltam. Ennél frissebb kávéillatot nehezen érez az ember.
Nagyon érdekes és tanulságos volt látni az üzemet működés közben, szép és bonyolult része ez a kávézásnak.  És minél több emberrel beszélek róla, annál szebb és komplexebb.

A végén még zsákmányt is szereztem, a kedvenc Supremoból, ami már viszonylag régi, hiszen már majdnem egy teljes napja pörkölték :)). Ki sem nyitottuk még, nehogy elfújjon a frissessége.

Eszméletlenül örülök, hogy felkerekedtem végre felkeresni ezt a helyet és sikerült is bejutni. Rendkívüli mértékben feldobta a napom. Nagyon kedvesek voltak, remek volt a kávé és végre megnézhettem hogyan is készül a kedvenc kávénk. Ezen felül nagyon jót beszélgettünk. Ennél többet nem is kívánhatnék.

La Torrefazione

La Torrefazione

Itt még nem jártunk eddig, ez a Fratello Torrefazione és az Il Birrificio testvére. A gyanúsan hasonló név miatt én egy pár hónapig azt hittem, hogy egy helyről van szó. Úgy voltam vele, hogy a "Fratello-család" kipipálva. Ámde mégsem.

Helyileg igazából egy sarokra van a Fratellotól. Stílusra is hasonló, menüs-ebédlős kávézó szerintem a kategóriája.

A dolog pikantériája, hogy nem olyan rég kalkuláltam ki, hogy ez valójában két különböző hely és csak körülbelül tudtam a helyét. Éppen az utcán álltam, amikor is elővettem a GPS-t, hogy megnézzem pontosan merre is van. Természetesen pont az ajtaja előtt álltunk.

Úgyhogy nem olyan nehezen meg is lett.

Ez a lépcső vezet a menü-mennyországba, balra ugyan nem a második ajtó, de van balra és jobbra is elfordulási lehetőség. A pult jobbra található (plusz pár asztal), balra pedig csak asztalok vannak. De mind a kettő helység viszonylag pici, olyan ebédlőszerűen vannak az asztalok elrendezve. Úgyhogy akár akarja az ember, akár nem a mellette lévő ismeretlenekkel akkor is családi ebéd jelleget ölt az ittlét.

Masinaügyileg, majdnem a Fratellóhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy:

La Marzocco GB5 3 Group (a Hydra helyett), ezzel most találkozok itt először (meg egyébként is).

Nuova Simonelly Mythos One

Mazzer Robur

Itt csak espresso-alapú italok vannak, vagy a szokásos gépi filterkávé, brew bár nincsen. Ez érthető is, mert nagyon-nagy a forgalom, ez is az egyetem, könyvtár és a forgalmas helyek közelében van. Pont mint a Fratello (lévén, hogy egy sarokra van), ezért is furcsa, hogy ott meg van szifon. Talán ott többen dolgoznak valamennyivel, úgyhogy van rá külön ember, itt csak ketten voltak állandóan a pultban.

Itt látható a menü, a filtergép és a kávé-készlet.

Ami itt is folytatódik, természetesen ide is a Kaffa szállít. Úgyhogy szemes változatban is meg lehet a kávéikat vásárolni és persze folyékony formában is azt kapja az ember.

Mi is utóbbi változatot kértük, nekem nem volt az itallapon, amit szerettem volna, de a srác gond nélkül megcsinálta, miután elmondtam, hogy több tejes espresso macchiatot kérek, tehát valami cortado-szerűt. Teljes mértékben olyat kaptam, úgyhogy kiolvasta a gondolataim.

A kávét egyből felismertem, nem kellett meg sem kérdezni. Ezt használtuk a SLUSH-on, úgyhogy már tárolódott némileg. Kaffa Roastery Barista blend. 100% arabica (Guatemala/Kolumbia 50/50). Sötétebb pörkölés, olyan "hazai" ízeket sugárzó. Inkább a mogyorósabb ízvilág felé orientálódó. Nagyon furcsa, hogy ennyire elszoktam tőle itt, a Nordic Approach egyik hazájában.

A másik egy kicsi cappuccino volt (kis tej, kis kávé - mivel mindenhol mást jelent).

A Fratello-család háza táján is elég sok tehetséges barista megfordul, mind a három üzletükben. A Fratello-nál dolgozik a tavalyi latte art bajnok is.

Ó, és egy különlegesség, amit már máshol is láttam. Mondjuk nem olyan nehéz kiszúrni, így a piros csomagolásával. Ez természetesen a mikulás kávé. Ami nevéhez adódóan kizárólag olyan kávéból készül, ami egyenesen a mikulás rénszarvasainak a gyomrán halad át. Az értéke felbecsülhetetlen, kizárólag dísznek van.

Van egy pici sütis pult is, ahol még minipezsgők is vannak. Macaron és társai foglalnak itt helyet.

A pulton meg van muffin, aminek olyan muffin íze van. Azon belül ez egy áfonyás verzió. A szakértő megállapította, hogy várakozásaival ellentétben, nem ugyanolyan, mint a Fratelloban. Ennek joghurt-krém volt a közepében, úgyhogy nem volt olyan finom, mint az előző. Az áfonya és a tésztája stimmelt.

Pricewise:

Pult alól a cortado: 3,3 euró (1.056 Ft)

Cappuccino            3,6 euró (1.152 Ft)

Muffin                     3,5 euró (Ugyanannyi, mint a cappuccino, csak 10 centtel kevesebb, tehát, végeredményében, nem ugyanannyi)

Sőt kérhettük volna a legújabb Kaffa-kávéból is, ami a Kenya Kiriaini Peaberry, ezt már csak a végén beszéltük.

Kávé teljesen korrekt volt (csak elszoktam tőle), a kiszolgálás még annál is inkább. Ez a hely nem annyira árasztja magából a nyugalmat, mint mondjuk az Andante. Nagyon forgalmas, de így sem másznak bele az emberek a másik aurájába.

A srác a végén a mellettünk lévő asztalnál evett, úgyhogy itt nincs az, hogy az alkalmazottnak el kell bújnia, vagy inkább ne is egyen. A Fratelloban is ugyanezt láttuk, ez szerintem egy teljesen pozitív dolog, hogy nem úgy tartják a munkaerőt, mint valami gépet. Ez csak egy ilyen kis lábjegyzet, nekem nagyon tetszik ez a megoldás.